Olvasói interjúm a mindig mosolygós Taylor Annie-vel, akivel kicsit több, mint egy éve, A boldog herceg meseopera főpróbájának megtekintésekor találkoztam először, majd hamar kiderült, hogy a színház az egyik legalkalmasabb helyszín arra, hogy nagyszerű barátokat szerezzünk. Ismerjetek meg egy lelkes színházrajongót, aki szokatlan kihívás elé állította magát egyetemi évei alatt.
Milyen emlékeket tudsz felidézni az első színházi élményeidről? Hogyan jött az ötlet, hogy egyetemi éveid alatt megnézel 100 színházi előadást?
Már egész kicsi koromban beleszerettem a színházba, de a családommal csak évente egyszer látogattunk el előadásra, ez volt a nagy családi programunk. 2019-ben megkezdtem az egyetemet angol-magyartanár szakon. Több szaktársamról kiderült, hogy a hobbijuk a színházba járás. Ők emlékeztettek arra, hogy régebben én ezt mennyire szerettem. Kérdezgetni kezdtem őket, hogy miket láttak, miket ajánlanának. Mivel egy kisvárosban élek, számomra Budapest olyan, mint másoknak Hollywood vagy Los Angeles szokott lenni az amerikai filmekben. Óriási lehetőségnek tartottam, hogy a színházon keresztül felfedezhetem a világot. 2019 őszén egy ismerősöm meghívott a Rocksuli című musicalre, amit megnézve azonnal kiújult a színház iránti szerelmem. Újabb és újabb előadások követték ezt. 2020-ban, az egyetemi 2. félévem kezdetekor eldöntöttem, hogy egy kihívás elé állítom magam, melynek célja az egyetem 6 éve alatt megnézni 100 előadást. Sok mindent kipróbáltam életem során, legyen szó bűvészkedésről vagy zongorázásról, viszont valamilyen okból fogva mindig abba kellett hagynom őket. Nagyon sokszor feladtam dolgokat, amik érdekeltek. Szerettem volna egy kihívást sikeresen venni, bebizonyítani, hogy márpedig vannak dolgok, melyeket elhatározva végig is tudok csinálni.
Még két év hátravan egyetemi tanulmányaidból, ám jóval hamarabb, már az idei színházi évad elején kiderült, hogy valóban meg tudod csinálni. Mikor és melyik előadással jött el a siker pillanata?
2023. szeptember 23-án sikerült elérni a célom a Legendás Mátyás c. előadással, amely Mátyás király életéről szól, és én máig a hatása alatt vagyok. Bár kisszínházi előadás volt minimális díszlettel, kevés szereplővel, mégis szemléletformáló volt. Nagyon szeretem az olyan darabokat, amelyek Magyarországon játszódnak, a magyar történelmet mutatják be. Az elején nem hittem volna, hogy sikerülni fog a kihívás, ugyanis a Covid miatt egy jó másfél éven keresztül nem volt, vagy sokkal kevesebb lehetőségem volt előadásokat látogatni. Ugyanakkor ennek köszönhetően megismertem néhány új helyet otthonról, a színház online platformját kihasználva. Az Operettszínház és a Vígszínház azóta került a top 5 színházam közé.
És milyen érzés elmondanod, hogy sikerült? Van-e új célod a 100 különböző előadás megtekintése után?
Kellemes érzés volt visszanéznem a jegyzeteim közt ezt a 100 előadást. Azt hittem, ha teljesítem, utána szomorúság tör majd rám vagy éppen boldog leszek, de egyik sem. Egyszerűen egy kellemes érzés töltött el azzal, hogy elértem ezt a célomat, mert ezzel bebizonyítottam magamnak, hogyha tényleg ráveszem magam valamire, akkor végig is tudom azt vinni. Most nincs kifejezetten új célom, inkább csak az, hogy minél több olyan darabot nézzek meg, amit még nem láttam, és hogy megismerjek új színházakat, új embereket. Ugyanis a színház által többször szereztem már remek barátokat is.
Vannak-e számodra meghatározó darabok, amelyek a legnagyobb hatással voltak rád?
14 éves koromban a Mary Poppins volt az a darab, ami miatt a színház rajongójává váltam. Később is a musicalek voltak a legnagyobb hatással rám, még pontosabban a Szépség és a Szörnyeteg, és a Monte Cristo grófja premierje. Hogy hűek legyünk a fórum nevéhez, ott abszolút katartikus élményben volt részem.
Őrzöl esetleg ereklyéket az elmúlt évek színházlátogatásaiból?
Van egy nagy cipősdobozom, ahol a színházi szórólapokat gyűjtöm, illetve van külön egy színházi fiókom, ahova a jegyek, műsorfüzetek, autogramok kerülnek. Színházfüzeteket is vezetek címekkel, szereposztásokkal. Ezekből már 4 betelt, most kezdtem el az 5. füzetet.
Kipróbáltad már vagy kipróbálnád magad az amatőr színjátszásban?
A családom egész életemben drámakirálynőnek hívott. Nem is értem miért – nevet. A közösségben, ahova járok, szoktak lenni rövidebb előadások. Főleg a táborainkban. Egy most készülő gyerekelőadásnak pl. én leszek az egyik főszereplője a húgom mellett. Az egyetemen is bemutathattam már a színészi tehetségemet. Egy szituációs csoportfeladatban én kaptam a hisztis karaktert. Ez annyira tetszett a kurzus résztvevőinek, hogy amikor szavazni kellett, hogy melyik csoport nyerjen, nem úgy kérdezték, hogy ki szavaz a csapatomra, hanem, hogy ki szavaz Annie-re.
Van-e esetleg vicces színházi emléked?
Lehoczky Zsuzsa gálaestjén a pótszékre kaptam ajándékjegyet az Operett Aranykártyámmal. A nézőtér ajtajához érve az ott dolgozó hölgy felajánlotta, hogy keres nekem egy másik, jobb helyet inkább. Ott maradtam, vártam, vártam a bejáratnál, amikor egy néző felém mutatta a jegyét, azt gondolva, hogy ott dolgozom. Bár jeleztem, hogy ez nem így van, azért készségesen útbaigazítottam, úgyis otthonosan mozogtam már ott. A jelenet azért volt számomra meglepő, mert feltűnően nem a színház munkatársaihoz tartoztam. Csillogóbb és rózsaszínebb ruha nem is lehetett volna rajtam aznap este.
Hogyan látod a színház és a nézők közötti kapcsolatot?
A színházi előadásoknál nagyon lehet értékelni a színészek belefektetett munkáját. Felkészülnek, hogy aztán minket szórakoztassanak. Elmondhatatlan kapocs van a színművészek és a nézőtér között. Azért szeretem különösen a musicaleket, mert ez a műfaj jó példa arra, hogy ha az ember már nem tudja szavakba önteni az érzéseit, akkor énekel.
Sokan kritizálják a zenés színházat vagy a zenés színművészeket, olykor érzékelhető a konkurencia a zenés és a prózai színművészek között. Tehát te úgy látod, a zenés színháznak van létjogosultsága a prózai mellett?
Abszolút, igen. Nem kevesebb az a színész, aki a musical irányt választja, szerintem egyenértékűek. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ízlések és pofonok. Van, akinek az ízlése egy nagy pofon, de az már más kérdés. Én abszolút a musical műfajban találtam meg a helyem, de van, aki meg a prózát szereti, és ez így van jól.
Miért tartod fontosnak, hogy a gyermekek minél hamarabb megismerkedjenek a színházzal?
Mert akkor tudja igazán értékelni az ember, minél fiatalabban kezdi. Nagyon hálás vagyok, hogy már óvodáskoromban elvittek minket bábszínházba. Az első alkalommal nem tudtam, hogy mi ez. Emlékszem, hogy betakartam a szemem, és hevesen tiltakoztam, hogy én ezt nem akarom. Az óvónők viszont biztattak, hogy higgyem el, hogy jó lesz. Aztán elgördült a függöny, elkezdődött az előadás, amit végül tátott szájjal néztem végig. Szerintem akkor nyílt ki előttem a színház világa. A szülőknek, pedagógusoknak csak ajánlani tudom, hogy hacsak tehetik, akár egyszer-egyszer vigyék a gyerekeket és ismertessék meg őket a színházzal. Ne idegenedjenek tőle a mai fiatalok! Keressenek egy olyan témát, ami kifejezetten őket érdekli, és olyan előadásra menjenek, azután ítéljenek! Én csak hálát érzek a színházi világnak az emberek szórakoztatásába belefektetett rengeteg munkáért.
Hasonló tartalmakért kattints az oldal követése gombra!