Portugál színházban jártam: Laura – O musical

Laura Alves: a név, ami számomra eddig nem csengett ismerősen, de a portugál embereknek annál töbet jelenthet, ugyanis Filipe La Féria rendező a 20. század különleges életutat bejárt színművésznőjét élteti tovább a közönség nagy örömére a lisszaboni Teatro Politeamaban. 

A Teatro Politeama Lisszabon vezető zenés színháza. Amikor a színház ajtaja kitárja kapuit a nézők előtt, a minőség és a szórakozás garantált. Még akkor is, ha egy portugálul nem beszélő külföldi egy szót sem ért az egészből. Esetemben ez csak majdnem igaz, ugyanis én néhány, a spanyolhoz nagyon hasonló kifejezést értettem a produkcióból, de nehezen lehetett követni az eseményeket. A jelenetenként kiírt egy-egy mondatos angol felirat csak kicsit volt a segítségemre. Igaz, úgy vettem meg a jegyem, hogy nem tudtam, számíthatok-e feliratozásra, úgyhogy valamelyest már az is segítség volt, hogy az egymondatos összefoglalókkal  bemutatták a cselekményt vagy épp a szereplők érzéseit. Azért sajnáltam, hogy sem a dalok, sem a párbeszédek nem lettek lefordítva, pedig úgy tapasztaltam, hogy számomra már a portugál feliratozás is nagy segítség lett volna. Remek motiváció ez ugyanakkor arra, hogy új idegennyelv kerüljön a tanulandók listájára, hogy a legközelebbi portugál színházlátogatásomkor már együtt nevethessek a közönséggel a poénokon. 

Ami a jegyárakat illeti: Fontos lehet tudni, hogy bár a legolcsóbb, 20 euróért váltott jegyekkel is remek kilátás nyílik a színpadra, ezeket csak alacsonyabb személyeknek ajánlom. 180 cm-es magassággal meghökkentő „élmény” volt leülni az emelet első sorába. A döbbenetem tárgya nem a vártnál sokkal tökéletesebb színpadi kép volt, hanem a térdeim heves tiltakozása, hogy ne szorítsam a korlát fémdíszei közé. (Megj.: e tiltakozás hatása több nappal később is érezhető volt). Az első felvonást azért hősiesen elviseltem így, csak egyszer nyomtam el magamban egy fájdalmas feljajdulást. A szünetben az első dolgom volt másik helyet keresni. A színpadkép szerencsére néhány sorral hátrébb sem romlott sokat, így megnyugodtam, hogy a következő felvonásban már igazán tudok a színházi élményre koncentrálni. Mégis azt érzem, hogy számomra az első felvonás egyik jelenete volt a legmaradandóbb. Ebben fehér öltönyben, elegáns léptekkel feltűnik Frederico Valério szerepében Filipe de Albequerque. Már csak egy fehér zongora, a színművész búgú hangja, és egy csodálatosan megírt duett hiányzik, hogy azon kezdjek el gondolkodni, hogy a katarzisélményhez talán nem szükséges a kényelem és a nyelvi megértés sem. Nem tudom, hogy olvasóim tapasztalták-e már, hogy milyen idegesítő annak gondolata, hogy egy megszeretett dalnak nem tudják sem a szövegét, sem a címét, sem a fellelhetőségét, és akár az is előfordulhat, hogy soha nem hallhatják többször.
Bennem az első kérdés az volt, hogy vajon mennyi esélyem van rá, hogy a színház aulájában 2023 késő novemberében az előadásról készült CD-t vagy DVD-t árusítsanak. Annak ellenére, hogy tudtam, ez naiv gondolat, csalódott voltam, amikor szembesültem vele, hogy valóban nem térhetek haza a legújabb kedvenc musical duettemet tartalmazó CD-vel. 
Az előadás megtekintése és a bejegyzésem megírása közt azonban eltelt egy kis idő. Legnagyobb örömömre bízni kezdtem, hogy előbb-utóbb az egész dalt is meghallgathatom online, addig pedig egy musicalajánlóban talált dalrészletet hallgathatok meg belőle újra és újra

A fenti ajánlóból jól kivehető az előadás hangulata, színpadképe, jelmezei és díszlete. Ahogyan a címszerepet játszó Sissi Martins karaktere is többször megmutatkozik. 
A portugál temperamentum különbözőségét és a nyelvi akadályokat figyelembe véve, a színművésznő tehetségét elismerve, minden tisztelettel, de le merem írni, hogy ő számomra sok volt. Az előadás legelején való megjelenésekor még idegesítő is volt számomra. Kíváncsi lettem, milyen színésznő lehetett valójában Laura Alves, így a YouTube-on addig kutattam, míg találtam egy előadásrészletet a művésznőről. Ez meggyőzött, hogy az előadás állótapsos sikeréhez Sissi Martins nagyban hozzájárult, ugyanis, bár azt a helyiek talán jobban meg tudnák mondani, de remekül prezentálta a portugál színésznőlegendát. 

A harmadik színművész, akit kiemelnék az előadásból, az a Vasco Margado-t alakító Rui Andrade. Ő Laura legnagyobb szerelmét mutatta be. A házasságuk időszakának jelenetei közt heves vitákat is láthatott tőlük a közönség. 

A Laura – O Musical c. darabban helyet kapnak álmok,  barátságok, szerelmek, miközben a veszteségeket, a háború és az élet nehézségeit is érzékletesen mutatja be az előadás. Portugál kiruccanásommal ismét remek színházi és utazási élményben lehetett részem. 

Az előadásra a jegy.hu-nak megfelelő portugál honlapon vásároltam jegyet. 

Hasonló tartalmakért kattints az OLDAL KÖVETÉSE gombra!

Szólj hozzá!