Szerelem van a levegőben. A latin-amerikai levegő számomra maga a szerelem, és ezt már nem először tapasztalom. Nagyon hiányzott már.
Amikor Bolívia repterére érkezve először szippantottam be ezt a fülledt levegőt és megláttam a majomkenyérfákat, könnyezni kezdtem a boldogságtól.
De hogy ne csak áradozzak róla, azért látom az ország hibáit is. A városban kisbuszok szolgálják a tömegközlekedést, így elkerülhetetlen a kontakt a buszsofőrrel, a helyi utasok viszont mégsem köszönik meg az utat és nem köszönnek el a sofőrtől. A reptéri buszon rajtam kívül még 2 turista lány volt az, aki köszönt és megköszönt.
A közlekedési kultúrával pedig csak annyi baj van, hogy hiányzik belőle a kultúra része. Egyszerűen nincs, mintha nem lennének szabályok. Az autósok őrült módon közlekednek. Az első sétám a városban nagyon ijesztő volt. Amikor a zebránál zöld volt a jelzőlámpa, elindultam volna, de olyan sebességgel hajtott felém egy kisbusz, hogy inkább megtorpantam. Majd végül megállt, elindultam, közben érkezett egy másik busz és rám dudált, amiért átkelek a zebrán zöld jelzés mellett. Nem mondom, hogy nem ment el a kedvem a sétálástól. Alig vártam, hogy megtaláljam az első szupermarketet és már indultam is vissza a hotelembe.
Egyébként találkoztam persze nagyon kedves és segítőkész emberekkel is. Csak talán összességében az első benyomásom nem feltétlenül olyan volt, mint amit elvártam volna más latin-amerikai országokban tapasztaltak után.
Türelmes természet vagyok, de Latin-Amerikában mindig rájövök, hogy még mindig van hova fejlődnöm. Olyan nyugalom árad ebből az országból! Egyszerűen érezni, hogy itt más ritmusban zajlik az élet. A reptérről induló busz Santa Cruz de la Sierra belvárosába nem menetrendszerint indul, hanem aszerint, hogy a sofőr meddig vár, hogy feltöltse járatát utasokkal. A buszra fel lehet szállni, a sofőr csak az indulás előtt szedi be a buszjegy árát egy kis kosárkában. Mivel napközben utaztam, így 6,5 bolivianosba került a jegy és csak készpénzzel lehetett fizetni. (Este 9 után 10 bolivianos az ár). Buszmegállók nincsenek, az emberek jelzik a sofőrnek, hol szeretnének leszállni, felszállás előtt pedig leintik a kisbuszt. Hiába, hogy nem új számomra Dél-Amerika, azért mindig felfedezek nagy különbségeket Európa és a kedvenc kontinensrészem közt.
De még annyi szép dolog vár rám Bolíviában. Hamarosan mesélek tovább.
