2017. június 9-én reggel a gimnáziumomba indultam, hogy részt vegyek egy érettségi tételeket átismétlő foglalkozáson. Szükségem is volt rá, ugyanis szörnyen álltam a felkészüléssel. Történelemtanárnőm meglepődve hallotta tőlem, hogy az emelt érettségimre másnap, éppen szombaton kerül majd sor. Legalábbis én ebben a hitben voltam. Egészen a hazatérésem követő néhány percig. Éppen folytattam volna a tételek kidolgozását, amikor egy osztálytársam írt nekem, hogy szükséges-e magunkkal vinni az emelt szintű érettségire behívó papírjainkat, ha felelni megyünk. Ekkor szöget ütött a fejembe, hogy hoppá, az én papírom nincs is meg. Keresni kezdtem az íróasztalomban, végül az egyik fiók mögött felgyűrődve meg is találtam. Azt átolvasva óriási sokk ért, ugyanis aszerint már két órával azelőtt meg kellett volna jelennem a vizsga helyszínén. Az első sokk után édesanyámat hívtam fel, aki emlékszem, hogy visszakérdezett, melyik tantárgyból sikerült ilyen felkészültnek lennem: -Töriből?
-Igen, ez „terrible”- válaszoltam, de a szóvicc csak menteni kívánta ijedtségem, természetesen ekkor nem voltam túl jó kedvemben. 5 perc alatt elkészültem, nem sokkal később pedig már az érettségire kijelölt egyik helyi iskola portáján voltam, ahol szabadkozva próbáltam elmagyarázni a helyzetet, és csak remélni mertem, hogy beengednek majd vizsgázni. Mire odaértem, éppen szünetet tartottak, de megígérték a tanárok, hogy a következő részben velem fognak kezdeni. Ekkorra már egyáltalán nem tudtam izgulni a kihúzott tétel miatt. A célom csak az volt, hogy a minimális pontokat gyűjtsem össze és ne kerüljek teljesen megalázó helyzetbe a vizsgabizottság és a bent lévő többi érettségiző előtt.
Amikor megláttam, hogy a tételem az 1956-os forradalomról és annak nemzetközi helyzetéről szól, nagyon megkönnyebbültem. A többiek tuti utáltak a könnyen teljessíthetősége miatt. Felkészületlenségem valószínűleg még így is mindenki előtt egyértelmű lehetett, ugyanis a felelet előtti jegyzetkészítésemkor az emlékünnepségeken hallott frázisokon kívül (pl. Corvin köz, Széna tér, bátorság, fegyelem…) nem sok minden jutott eszembe, így a feleletemben sem mutathattam túl nagy tudást. Csak alapinformációk álltak rendelkezésemre, melyekkel valószínűleg minden átlagos középiskolás rendelkezik. Ez volt a legutolsó tétel, így el sem jutottam ennek kidolgozásáig. Talán, ha emlékezetem nem csalt volna és valóban másnap lett volna a szóbeli, akkor sem értem volna el eddig, hogy egy emelt szinten érettségizőhöz méltó módon adhassak számot tudásomról. Ennek ellenére nagyon hálás voltam a témámért. Amikor úgy éreztem, már nem tudok más hasznos információval szolgálni a bizottságnak, elővettem a helyzetek mentésére csodálatos „kitekintés” eszközét.
Lelkendezve mesélni kezdtem a Tábori György regénye alapján Miklós Tibor és Kocsák Tibor által írt Utazás című rock-musicalről, amiből a forradalom 60. évfordulójára Lady Budapest címmel készült musical a Budapesti Operettszínházban, Somogyi Szilárd rendezésében… A musical remekül bemutatja az 56-os nemzetközi helyzetet is, hiszen a külföldi szerepkörökön keresztül hűen tükröződik különböző nemzetek a magyar forradalomhoz való viszonyulása is…
A bizottság nem tudta palástolni meglepődöttségét, szemek csillantak fel, szemöldökök vontak kérdőre, de mindez nem rettentett el attól, hogy ugyanazzal a lelkesedéssel folytassam beszámolóm. Ezután nem mertek kérdezni a tanárok, a szükséges időt is kitöltöttem. Tudtam, hogy valószínűleg nem a legjobb vizsgázót ismerhették meg személyemben, de biztos voltam benne, hogy értékelni fogják a kitekintésemet, a művészetek és a történelem közötti összefüggések felismerését.
Végül az írásbeli és a szóbeli történelem érettségim eredménye 4-es lett, ami emelt szinten nem számít túl jónak a kedvező ponthatárok miatt, de ez elég volt ahhoz, hogy a céljaimat teljesítsem és megalapozta azt az elvemet, amelyet később az egyetemi éveim alatt is alkalmaztam. A stresszt és a felkészülésbe fektetett energiát a minimumra csökkenteni mindaddig, amíg ez elegenedő lehet a meghatározott céljaim eléréséhez. Azt hiszem, ez jól példázza, hogy a maximalizmus milyen távol áll tőlem.
A történet most október 23-a kapcsán jutott eszembe. Az élményalapú tanulást nagyon fontosnak tartom, ezért is örülök, amikor az irodalom hat az előadóművészetre, amiből a Lady Budapesthez hasonló darabok születhetnek tanítva fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Csak egyszer láttam ezt a musicalt, de szívesen újranézném bármikor.
A történelem apró mozzanatainak bemutatásán túl szerelemről, hűségről, hősökről, kitartásról és hazaszeretetről szóló darabot remélem viszont láthatom valamelyik színház színpadán, ha addig nem is, de 2026-ban, a forradalom 70. évfordulóján mindenképpen.
Tisztelet a hősöknek!
Kiemelt fotó: Puskel Zsolt
Hasonló tartalmakért kattints az oldal követése gombra!