Hogy szeressen egy kőszobor? Hogy szeressen egy kőszobor! – A boldog herceg meseopera főpróbáján jártam

Az első dolog, ami megfogott az előadás kapcsán az a bensőséges hangulat, ami az Eötvös10 Művelődési Ház kamaratermébe érve fogadott. Nagyon rég voltam már kamaraelőadáson. Jólesett az ennek köszönhető családias légkör. A zenekar már a színpad szélén ült és készen állt a kezdésre. Nem tudtam, mit várhatok egy meseoperától. Zenés darab lévén biztos voltam benne, hogy tetszeni fog, de kíváncsi voltam, Oscar Wilde történetének ismerete nélkül mire számíthatok a mese színházi átiratában.

Oscar Wilde művéből Pányik Tamás rendezésében és Barta Viktória koreográfiájával a darabot Tiszai Péter (zene) és Sényi Fanni (szöveg) írta. A történet egy alternatív Szépség és a Szörnyetegnek is megfeleltethető annak minden tanulságával együtt, kiegészülve jó sok humorral és nagyszerű zenével.

A mű központi kérdése, hogy mi vár egy korábban boldog hercegre, ha gonosz tettei miatt addigi életmódjával fel kell számolnia. Amíg nem teljesíti az őt megátkozó boszorkány két feltételét, azaz, hogy szeressen és tegyen jót az emberekkel, addig kőszoborként kell leélnie az életét.

A címszerepet Cseh Dávid Péter kapta, aki képes volt bemutatni a kővé válás kiszolgáltatottságát, a dalai pedig jó értelemben libabőröztetők voltak. A nézők végigkövethetik a herceg jellemformálódását is. Egy korábban önző, népét elhanyagoló és szeretni képtelen fiatal fiúból mindent feláldozni képes, népének adományozó, szerelmes férfi lesz.

A darab másik kiemelt szereplője a Fecskelány, akit Gadó Anita jelenít meg remek módon. A fecskecsalád legkisebb tagja példát mutat önzetlenségből, áldozatkészségből és abból, hogy milyen könnyen is lehet szeretni. A herceg életében sorsdöntő, hogy a fecske éppen a lábai előtt száll le megpihenni.

Grubits Blankára nagy feladat várt, hiszen egy előadásban láthattuk őt Fecskenővérként, Alverébként, Anyukaként, Gyufaárus lányként és Boszorkányként is. Zökkenőmentesen váltott a szerepek között, mindegyikben az adott karakter megformálásához szükséges remek színészi teljesítményt nyújtotta.

Nagy Noel Fecskefivérként, Közverébként és Kisfiúként mutatkozott be. Fecskefivérként különösen nagy kedvencem volt.

A Fecskeapát, Főverebet és Zeneszerzőt alakító Szaszák Zsolt is kiválóan játszott. A legemlékezetesebb ezek közül a bohém zeneszerző megformálása volt.

Próbáltam beleélni magam a történetbe és elhinni, hogy a mesei elemek ellenére az események valóban megtörténnek. Ez egy kivétellel sikerült is. Az egyetlen dolog, ami gátolt a teljes átélésben, a fecske és a herceg közti szerelem kibontakozása. Ilyenkor inkább igyekeztem úgy elképzelni a cselekményt, ahogy valójában láttam és a megjeleníteni kívánt fecske szerepet próbáltam figyelmen kívül hagyni.

Minden korosztálynak bátran merem ajánlani az előadást. A legkisebbek nemcsak a zenét és a mesei elemeket fogják benne szeretni, hanem tanmeseként is szolgál számukra a darab, ami ugyanúgy a felnőtteknek is szól. A szójátékok és helyzetkomikumok a főpróbát megtekintő felnőtt nézőket is megnevettették. Nem gondoltam volna, hogy egy meséből készült darab katarzist válthat ki belőlem, de a megható jeleneteket látva nemegyszer könnyezni is kezdtem. A boldog herceg meseopera arról tanít, hogy ne azért tegyünk jót, mert jót várunk cserébe. Cselekedjük meg a jót, hogy azután a körülményektől függetlenül képesek legyünk tiszta lelkiismerettel élni és valóban boldognak lenni.

Hogy szeressen a Kőszobor? Szeressen a Kőszobor!

Kiemelt fotó: Háda Károly

Szólj hozzá!