Először az utolsót – Rómeó és Júlia musical az Arénában

2009 decembere: Az osztályommal Budapestre utazunk az agglomerációból, hogy megnézzük a Musicalmesék c. előadást az Operettszínházban. Nagy az izgalom. Ahogy belépek az előtérbe, megpillantok egy plakátot, amin a következő cím olvasható: Rómeó és Júlia. Ó, azt ismerem! Évek óta fellelkesülök, ha meghallom a Lehetsz királyt valahol. Megtudom, hogy az egyik osztálytársam látta már az egész előadást. Milyen szerencsés!

2022.04.14.: Több, mint 12 évvel később, de követem az osztálytársamat. El sem hiszem, hogy olyan darabot fogok először látni, ami sajnos nincs műsoron és egyelőre nem is várható, hogy újra lenne, hiszen így is hirdetik: Rómeó és Júlia musical, utoljára az Arénában. Na de akkor lássuk, milyen is élőben ez a híres musical!

Szereplők

Tudom, hogy a Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Bereczki Zoltán által alkotott ősbemutatói szereplőgárda emlékezetes és felejthetetlen marad. Sokan az ő hangjukkal ismertük meg a darabot, velük érezzük az eredetinek, és akár megismételhetetlennek a Rómeó és Júlia szereposztását. Azonban az előadást látva úgy érzem, hogy a mostani csapat is megállja a helyét. Nagyszerű kvalitású színészek játszanak benne, akik nincsenek messze attól, hogy rájuk is hasonlóan gondoljunk majd.

Veréb Tamás hiteles Rómeó, nem is tudnék olyan zenés színészt mondani, akire jobban passzolna ez a szerep. Véleményem szerint hangilag és színészileg is tökéletesen teljesített, ami nem is lepett meg. Cseh Dávid Péter Mercutioként és Kerényi Miklós Máté Benvolio-ként bontakoztathatta ki tehetségét. Montague-né szerepét Détár Enikő kapta.

Kardffy Aisha léphetett színpadra Júliaként. Muri Enikő Capuletné, Makrai Pál pedig Capulet szerepében tűnhetett fel a színpadon. A dada szerepében Grubits Blanka bizonyíthatott. Nagyszerűen alakította Tybaltot Horváth Dániel, Parist pedig Kádár Szabolcs János.

A Montagoue-k és a Capuletek között, Verona hercegeként Egyházi Géza igyekezett igazságot tenni, a szerelmes párt pedig – Lőrinc barát szerepében – Mészáros Árpád Zsolt adhatta össze.

Egy hirtelen, előadást megmentő beugrás

Grubits Blankának, a fiatal színésznőnek mindössze 26 óra állt rendelkezésére, hogy megtanulja a dada szerepét Baranyai Annamária betegsége miatt. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy egy éjszaka alatt egy ilyen fontos szerepet úgy el lehet sajátítani, hogy az olyan jól megállja a helyét az előadásban, hogy ne is tűnjön fel számomra a rövid betanulási idő. Blanka 24 évesen, a musical történetének talán legfiatalabb dadusaként bizonyíthatta rátermettségét.
Sajnos a szervezők ezt semmilyen platformon nem jelezték és az előadáson sem említtették meg, ahogyan a szereplők bemutatása sem történt meg, amit erősen hiányoltam. Megérdemelték volna, hogy elhangozzon a nevük.

Zene

Volt egy időszak, amikor rengeteget hallgattam francia musicaleket, nagyon szerettem és szeretem ezeket ma is. Természetesen a Rómeó és Júlia musical francia verzióját is ismertem valamennyire, azonban akkor döbbentem rá, mennyi csodás zenével teli ez a darab, amikor élőben nézhettem meg. Rájöttem, hogy a Lehetsz királyon és a Szívből szeretni c. dalon túl is sokkal több ez a musical.

Tybalt Belém égett c. dala Horváth Dániel előadásában nagyon tetszett. Ez a zene a hangulata, a drámaisága miatt fogott meg igazán, amit remekül adott át a színész. dal

A dada által énekelt Szeme tűzben ég c. dal mind hangulatában, mind zenei dallamvilágában magával ragadott.

Végül pedig az Oh, magas ég c. dalt emelném ki, amelynek refrénje talán éppen azt a zenei világot mutatja be, ami annyira jellemző és számomra szerethető a francia musicalekben.

Konzervatív néző vagyok, de a darab zenei műfajok közti változatosságát pozitívan értékeltem, izgalmasnak találtam. Úgy érzem, megvolt az egyensúly a klasszikus musical stílus és az újító zene használatában.

A nézőtér. Jó érzés, hogy újra szabadon szórakozhat ennyi ember egyszerre.

Nézők

Nem hagyhatok ki néhány észrevételt a közönségről sem. Nagyon érdekes volt megfigyelni, mennyire különböznek a sportcsarnokban lévő drámai csendek (már, ha nemcsak képzeltem, hogy voltak) a kőszínháziaktól. Az elején attól féltem, hogy a közönség nagy részét olyan emberek teszik ki, akik csak úgy “véletlenül” odatévedtek és nem tudják, mit várhatnak egy színházi előadástól, musicaltől, ugyanis néhány környékemen ülő ezt sugallta a viselkedésével.

A tapsrendet viszont jó hangulatúnak éreztem. Annak ellenére is, hogy csak akkor kezdtem gyanítani, hogy mégsem jelenik meg a színpadon a két francia művész, akiket díszvendégként hirdettek. A közönség dühét mégis leginkább az váltotta ki, hogy ezt nem jelezték még az előadás végén sem, mintha meg akarnák úszni az ebből fakadó kellemetlen szituációt.

Mindent összevetve én nagyon jól éreztem magam az előadáson, egyáltalán nem bántam meg, hogy jegyet váltottam rá. Örülnék, ha valamelyik színház mégis, újra színpadra tűzné, mert a Rómeó és Júlia musical örök.

Szólj hozzá!