Először is egy általános érvényű tanulság: A színház otthoni moziként nem színház
Talán furcsának hangozhat az előbbi mondat, de azoknak, akik emlékeznek a 2020/21 telén fennálló Covid19 koronavírus okozta járványhelyzetre, tudják, hogy a színházak (akkor már másodszor) zárva tartottak. Több más társulattal együtt a Budapesti Operettszínház online tette elérhetővé a színházi élményeket abban a kedvezőtlen helyzetben is. Akkor döntöttem úgy először, hogy jegyet váltok Szabó Magda regényének musical adaptációjára. Ez a verzió Kocsák Tibor zeneszerző, Miklós Tibor dalszövegíró és Somogyi Szilárd rendezését dicséri. Nagyon tetszett az előadás, de online nem volt teljes az élmény. Számomra a színházi élmény része a nézőtéren az előadások előtti beszélgetések moraja, a lassan elsötétedő színházterem, a taps, a drámai csendek, nevetések. Minden, ami az Émile Durkheim által meghatározott kollektív pezsgés része lehet. Ez pedig nem jöhet létre nézők nélkül, hiába a remek minőségű felvétel és a kiváló színészi játék.
2021. december 12-én este nézhettem meg végre élőben is a musicalt. Nagyon megérte, előfeltevésem, hogy így még sokkal jobban fog tetszeni, beigazolódott. Katartikus előadás volt.
- tanulság: Legyünk hálásak!
Az egyik érzés, amit szinte végig éreztem az előadás megtekintése alatt, hogy mennyire hálás vagyok. Ha nem is olyan egyszerű az élet napjainkban, de itthon Magyarországon és a legtöbb országban nem dúlnak háborúk. Sokszor hallok olyat az emberektől, hogy őket nem vigasztalja, ha van vagy volt rosszabb helyzet is, mindennek tökéletesnek kell lennie a jelenben anélkül, hogy visszanéznének a fejlődés útjára. Értem az álláspontjukat, mégsem értek teljesen egyet. Számomra képtelenség teljesen felrúgni a viszonyítási alapot. Lehet, hogy éppen rossz vagy fárasztó napom volt és úgy érzem, hogy semmi sem jön össze, de hálás vagyok, hogy van hova hazamennem és tudom, hogy nem kell a légiriadót hallva hirtelen elsötétítenem az ablakokat, nem kell óvóhelyre mennem azért, hogy megtegyek minden lehetségeset az életben maradásomért. Remélem, az emberiség tanult a múlt hibáiból és az Abigél musicalben bemutatott világháborús jelenetek sosem fognak megismétlődni a valóságban! - tanulság: A szabályok az emberért vannak, sokszor védelmi célt szolgálnak
Vitay Georgina a darab jelenetei közben nő fel és válik érett gondolkodásúvá. Gadó Anita volt látható a főszerepben, remekül mutatta be a folyamatot, ami lejátszódhatott Ginában. Nézőként is együtt tudtam érezni vele. Persze ismertem a történet alakulását, de szurkoltam, hogy sikeres legyen a szökése, majd megnyugodtam, hogy terve végül kudarcba fulladt. A Matula szigorú szabályokkal teli falai számára nem átkot, hanem áldást jelentenek. - tanulság: Sosem késő bocsánatot kérni
Az egyik legmeghatóbb jelenet, amikor Gina rádöbben, hogy bocsánatot kell kérnie Matulás osztálytársaitól. Az első felvonás végére itt lép csúcssebességre az az érzelmi hullámvasút, amin végigkísér a darab. A maszkom elázott a könnyeimtől, én pedig ekkor konstatáltam, hogy megfeledkeztem róla, pedig az aktuális színházlátogatási szabályok szerint végig viseltem. A két sorral előttem ülő családapát láthatóan hasonlóan meghatotta az óvóhelyen játszódó béküléssel záruló jelenet, ő is letörölt néhány könnycseppet az arcáról. - tanulság: Nem mindenki az, akinek látszik
Bár a mű sokkal nagyobb veszteségekről is beszámol, egy fiatal, bizakodó, szerelmes lánynak hatalmas megrázkódtatás lehetett megélni már csak azt is, hogy megtudta, kihasználták. A kép, amit Kuncz Feriről még a Matula falai közt is továbbépített magának, hazugság volt. Emlékszem, amikor 14 évesen olvastam a regényt, nehezen tudtam elfogadni, hogy az Abigél nem követi a Jane Austen-regényekben megszokottakat. Kuncz Feri nem Mr. Darcy, Vitay Georgina nem Miss Benett, nincsenek a mű végére tisztázódott félreértések. Imre Roland hitelesen alakította az érdekorientált hadnagyot, aki elárulja a naiv lányt. Gadó Anita pedig elhitette a nézőkkel, hogy „Zsini” szerelmi csalódása valós, még akkor is, ha a musical műfajának korlátai miatt erre kevés idő jutott a darabban. A konfliktus az előadás végén egy csodálatos reprízsorral teljesedik ki Gina, Kuncz hadnagy és Torma igazgató úr (Pálfalvy Attila) hármasában. A történet ezzel a beteljesületlen szerelmi szállal fájdalmasan őszinte része a magyar irodalomnak. - tanulság: A jellemtől ember az ember
Kőnig tanár úr szerepében Peller Károly bizonyított. Tőle a kedvenc jelenetem a dupla dolgozatot követő tanítása volt az emberi jellemről. Nem is írnék többet, a szerzők remek dallam-és szövegszövése pontosan és gyönyörű képekkel mutatja be az emberi jellem csiszolásának fontosságát. Miklós Tibor dalszövegéből idéznék hozzá.
„A jellem, amelytől ember az ember,
porból és szennyből a jellem emel fel.
Jellem, amelytől fényt kap a szellem,
a jellem a tartás szóban és tettben.
Hogy győzni tudj minden átkozott terhen.
Győzni tudj minden mocskon és szennyen.
Fölemelt fejjel szilárd gerinccel,
mert ilyen egy jellem, egy hó tiszta jellem.”
Az Abigél musicalt minden korosztálynak bátran merem ajánlani. Az előadás végén az előttem lévő sorban ülő kislány lelkesen és boldogan mondta anyukájának, hogy „Anyaaa, ez nagyon tetszett!” Az előadás sikerességét garantálja az is, hogy többek között olyan neves színművészek szerepelnek benne, mint Udvaros Dorottya, Nádasi Veronika és Mészáros Árpád Zsolt.
Ha van olyan filmes, színházi vagy olvasmányélményetek az Abigélről, amit megosztanátok, írjátok meg hozzászólásban! 🙂
