Tüskevár a Pesti Magyar Színházban

2023. március 8-án részt vehettem a Pesti Magyar Színház Tüskevár című, Gémes Antos által rendezett zenés játékának premier előtti főpróbáján. Nem tudom, hogy Fekete István azonos c. regénye még az irodalmi kötelezők listáján van-e, de az biztos, hogy az alsó tagozatban átélt fájdalmas olvasmányemlékem után kb. 15 évvel a darabnak köszönhetően sokkal pozitívabb kép alakult ki bennem a történetről.

Az előadásban elsők között ismertük meg a jószívű Kengyel tanár urat, akit Barsi Márton jelenített meg. A Tutajost alakító Fazekas László Csaba és a legjobb barátot, Bütyköt alakító Gréczy Balázs egyaránt kiváló főszereplőnek bizonyult. Utóbbi művész érzékletesen, minden apró gesztusában hihetően játszotta el a szerelmes kamaszfiút, akár Évára (Nagy Petra), akár Katira (Szűcs Enikő) irányultak túlfűtött érzelmei. Tutajos aggódó édesanyjának szerepében aznap Vlahovics Editet ismerhettük meg. Az előadás nagy nevettetőjeként, István bácsiként mutatkozott be Szűcs Sándor. Felesége, a rajongott Nancsi néni szerepében Bede-Fazekas Anna lépett színpadra. Fillár Istvánt láttam már A kincses sziget c. musicalben, de itt most egy teljesen új arcát mutatta meg egy igazán szerethető Matula bácsiként.

Két dolog volt visszatetsző számomra az előadásban. Az egyikről valószínűleg sok néző vitatkozna velem, mert elég nagy humorforrásként szolgált benne, de Csikasz kutya szinte emberinek tűnő kommunikációja a kezdeti nevetés után egy ideig kizökkentett abból, hogy igazán beleéljem magam a történetbe. A második negatívum számomra, hogy Nancsi néni dala feltűnően rímekért kiáltott. A rímek hiánya sokszor bántotta a fülemet, ezzel csökkentve a Szirtes Edina Mókus által komponált egyébként fülbemászó zene élvezetét.

Kárpótolt viszont mindezért az előadás számomra legmeghittebb jelenete, amikor Bütyök és Tutajos egy vihar után átázva didereg Nancsi néni békét nyújtó ebédlőjében, miközben az esőt és a tyúkok kotkodácsolását egyaránt hallani.
A hangulatot az a tény sem rontja el, hogy a két barát éppen haragban áll egymással. Ha pedig a konyhánál tartunk: míg kisiskolás koromban szörnyen untam, ha Nancsi néni lekvárfőzéséről kellett olvasnom, az előadásban megfogott a kedves, idilli miliő, ahogyan a nagynéni minden jóval ellátja unokaöccsét a vidéki, balatoni házban. A néző már-már kedvet kap, hogy meghívassa magát vendégségbe hozzájuk. Nem érdemes tehát éhesen érkezni a színházba, mert Nancsi néni jeleneteit látva az emberben könnyen beindulnak a pavlovi reflexek. 

A díszlet (Pintér Réka) általában jelzésértékű, de a Nancsi néni konyháját bemutató elemek kifejezetten tetszettek élethű, részletgazdag kidolgozásuknak köszönhetően. A vetített hátterek is nagyon szépek voltak, a jelmezek pedig Cselényi Nóra tervezését dicsérik.

A Tüskevár című zenés játék az első pilanattól fogva leköti a figyelmet. Véleményem szerint a mozgalmas, lendületes, vicces jeleneteknek hála a mai kor fiataljainak is elég ingerrel szolgál az első felvonás. A második felvonásban ez a mozgalmasság olykor megszűnik, de a humor eszköze és néhány lendületes jelenet újra visszatér. A darab modern nyelvezete, a zenei stílusok kevertsége és  újszerűsége szintén a fiatalos hatásért felelős. Nem vontatott az előadás, de a berek nyugalma és a főváros zaja közti különbség tökéletesen érzékelhető benne. A történet egyaránt szól barátságról, szerelemről, a természet szépségéről. Arról, hogy a vágyott célok, élmények megélése sokszor a tapasztalati úton való tanulással, kudarcokkal is együtt jár. Mindeközben két kamaszfiú izgalmas jellemfejlődését követhetjük nyomon. 

Hasonló tartalmakért kattints az oldal követése gombra!

Szólj hozzá!