Ha Daphne du Maurier szerelemmel és izgalmakkal teli története musical verzióban elevenedik meg valamely ország színházában, borítékolható a siker. Így volt ez a bécsi Raimund Theaterben is. Színház előtti fagyos várakozás, a helyszín felfedezése, ruhatár, jegybemutatás, helyfoglalás, hogy csak címszavakat említsek, és már kezdetét is vette a Rebeccáról, a Manderley-ház asszonyáról szóló musical.
Látszólag tehát minden a szokott rendben ment, azzal a különbséggel, hogy egy kicsit többet kellett utaznom a színházi élményszerzésért. Egy szomszédos országba, amelynek nem beszélem a nyelvét. Bár volt angol felirat, nem közvetlenül a színpad felett, hanem attól jóval távolabb, oldalt helyezték el a kijelzőket, így nem tudtam egyszerre a színpad deszkáin látottakra és a szövegre is figyelni, sokszor cikázott a tekintetem közöttük, különösen, amikor arra voltam kíváncsi, vajon mi váltotta ki a nevetést a közönségből. (Itt az ideje megtanulnom németül).
A történetet, a dalokat persze jól ismerem, hiszen néhány éve, amikor itthon is műsoron volt az Operettszínházban, megnéztem pár alkalommal.
És hogy mi az oka, hogy nagyon sokan visszavárjuk ezt az előadást Budapestre?
Az elsők között említeném Lévay Szilveszter csodálatos zenéjét. Nagyívű, felemelő, fülbemászó dallamokkal találkozhat a néző az előadáson.
Ha valakinek a zene nem lenne elég libabőröztető, az izgalmas történet gondoskodik róla, hogy a krimi alakulását várva mindenki izgatottan bevonódjon az eseményekbe.
Mr. de Wintert a musical körökben méltán népszerű Mark Seibert alakította. Azt hiszem, már miatta megérte elutaznom az előadásra.
„Én” szerepében egy fiatal színésznő, Nienke Latten bizonyított. Az antagonista, Mrs. Danvers karaktereként Willemijn Verkaik lépett színpadra, akinek minden egyes mozzanata, gesztusa, mimikája hátborzongató volt, félelmetes hangulatot csempészett a nézőtérre. Az itthoni előadás a bécsihez képest véleményem szerint erősebben hajt a félelemkeltésre, a paranormális jelenségekre. Őszintén szólva, ez nekem egyáltalán nem hiányzott a Raimund Theater előadásában. Sallangmentes volt, de minden egyes részletre érezhetően odafigyeltek.
Az egyik kiemelkedően hatásos jelenetben Mrs. Danvers az ablakhoz lép. A tenger morajlása egyébként is behallatszik, de ahogyan a házvezetőnő kitárja az ablakot, az még jobban felerősödik, a szél süvíteni kezd, Bíró Péter karmester pedig int a zenekari árokban, és a feszültséget egyre fokozva lassan felcsendülnek a híres dal (Rebecca) első dallamai. Ez hihetetlen esztétikai és audiovizuális élmény egyben.
A díszlet csodálatos, ezekkel a dramaturgiai megoldásokkal pedig csak még tökéletesebben kihasználnak minden lehetséges eszközt a teljes színházi élményért. Monumentális, élethű, háromdimenziós, berendezést láthatunk. Már önmagában a díszlet hatással volt rám, megkönnyeztem a látványt. Bár Budapesten is láttam már szép díszletet, ehhez foghatót azt hiszem, még sosem.
Az előadás megtekintése előtt sok ötletet olvastam egy blogon, amit őszintén ajánlok az érdeklődőknek, mert hasznos információkat találnak itt a kijutási lehetőségekről, a nézőtérről, jegyvásárlásról, stb.
Ha láttad már az előadást Budapesten, azért, ha pedig nem láttad, azért ajánlom, hogy érdeklődés esetén bátran nézd meg a musicalt. Nem fogod megbánni! Íme egy kis betekintés a tapsrendbe
Hasonló tartalmakért kattints az oldal követése gombra!