A Kőszívű musical hódítása Kecskeméten

2022-ben a számomra leginkább várományos színházi előadás a Kőszívű – A Baradlay-legenda c. musical volt. Már a januári sajtótájékoztatón éreztem, hogy ismét csodálatos előadás születhetett. A MusicalNeked Produkció legutóbb bemutatott darabjáról kifejtettem már gondolataimat korábban, most azonban a Kecskeméti Nemzeti Színházban átélt színházi élményemről mesélnék.

A színházturizmus híveként, látva, hogy az oly szeretett budapesti előadás újbóli megtekintéséért még majd’ félévet kell várni, nem volt kérdés számomra, hogy Kecskemétre utazom, hogy addig az ottani színházban, egy másik színészgárdával is megnézzem.

Jókai Mór mesterien megírt és kigondolt történetének színpadra vitele Szente Vajk író-rendező, Galambos Attila társszerző és Juhász Levente zeneszerző munkáját dicséri.

A Türelem az első dal, amit az előadás kapcsán hallottam még 2021 nyarán a Puskás musical egy nyílt próbáján. Ez egy szóval csodálatos. Több szóval: annyira friss, energikus, fülbemászó, hogy elképzelem, ahogyan egy poprock koncerten hangzik fel és látom magam előtt a kollektív pezsgésben elmerülő közönséget és az ovációt, amit egyébként a színdarab tapsrendjekor is megkapnak az előadók.

A szűnni nem akaró taps véleményem szerint a remek történet, szöveg, zene és a művészeken túl a dramaturgiának lehet köszönhető. Rengeteg szép és megható pillanat övezi az előadást, de a dramaturgiai tetőpont kiteljesedése valami olyan fájdalmasan gyönyörű katartikus élményt vált ki, hogy képtelenség elfelejteni. A Megszánt a sors c. dal elhangzása, majd a gyászoló Baradlayné érzelmeinek profi megjelenítése, nézőként elfeledteti velem az előttem ülő olykor rendetlenkedő osztály okozta bosszúságot, csak az anya gyötrelmével való együttérzést élem meg, miközben a könnyeim eláztatják az arcom. „Mint egy késsel szívbe vésett kíméletlen büntetés”, ahogy nagyon találóan mondja a szöveg. Ha csak eszembe jut a jelenet, vagy visszahallgatom a zenét, mindig libabőrös leszek. Kicsit ilyenkor egy időre kiszakadok a hétköznapokból.

Kovács Gyopáron, Juhász Leventén és Adorjáni Bálinton kívül nem ismertem az itt játszó színészeket. Azonban ez nem riasztott el, sőt, inkább kíváncsibbá tett, jó lehetőségnek tartottam, hogy új színészeket ismerjek meg. Nem kell, hogy nagy neveket olvassak a szereplőlistán ahhoz, hogy lelkesen üljek be a nézőtérre. Ha az addig számomra ismeretlen művészek jól alakítják a karakterüket, számomra úgyis naggyá válnak, attól függetlenül, hogy írnak-e róluk a bulvárlapok.

Ebben az élménybeszámolóban most nem térnék ki egyesével a színészi játékra, de mindenkivel elégedett voltam, még akkor is, ha énekhangban összességében a budapesti előadást tartom erősebbnek. 2022. december 17-én az alábbi szereposztásban volt szerencsém megnézni a darabot:

Bár néhány dologban a Kecskeméten látható Kőszívű előadás eltér a budapestitől, ugyanúgy nagyon értékesnek tartom. A színdarab kezdete közti különbség csak a felvonás későbbi részében tűnt fel. Ebből is látszik, hogy nem éreztem hiányát Erzsébet királyné szerepének és a kerekes szerkezetnek, amit Budapesten láthattam. Azonban az Itt egy nemzet c. dal azóta az egyik kedvencem, amióta márciusban Németh-Nagy Johanna előadásában hallhattam. Őszintén reméltem, hogy Kecskeméten ő alakítja majd Sissit.

Alfonsine látványos érkezését is másképp láthatjuk a két városban, de mindkét verziót jónak találom. Kecskeméten is teljesül a feltétel ahhoz, hogy Baradlay Richárd elmondhassa: ,,megérkezni, azt tud!”

Bár Budapesten csak májusban lesz legközelebb látható a Kőszívű – A Baradlay-legenda musical, aki teheti, nézze meg addig Kecskeméten is. Ez a látványos elemekben gazdag előadás egyaránt szól bátorságról, testvériségről, barátságról, hazaszeretetről, viszonzott és viszonzatlan szerelemről, miközben kellő mennyiségben egy kis humorral is fűszerezik, hogy ne csak a katarzis okozta könnyekkel, hanem a nevetés emlékével is távozzunk az előadásról.

Szólj hozzá!