“Érdemes úgy élni, hogy a bakancslistát nem előre írod meg” – Interjú Kocsis Tamással

Mindenből egy kicsit, így tesz nagyon sokat Kocsis Tamás, aki legyen szó színjátszásról, zenélésről vagy írásról, számos területen megállja a helyét. Sokrétű tudását közművelődési szakemberként kamatoztatja, de az interjúban mesél a szakmán kívüli tapasztalatairól és a flowélménnyel való harcairól is. 

Mikor döntötted el, hogy a kulturális szférában szeretnél dolgozni?

Vajdaságiként, kisebbségi közösségből érkezve nagyon meghatározóak voltak számomra a helyi csoportok. Nem számított, hogy sakk, informatika vagy néptánc szakkörről van-e szó, mind nagyon érdekelt már gyerekkorom óta. Felnőve tudtam, hogy ott szeretnék lenni, ahol a közösségi élmények felütik a fejüket. Ezt pedig a művelődésszervezés és a közművelődés keretein belül tehetem meg.

Jelenleg Zalaegerszegen a könyvtárban találkozhatunk veled. Sikerült ott megtalálnod a számításaidat?

Több munkahelyen szereztem már rossz tapasztalatokat korábban. Bevallom őszintén, először ódzkodtam a könyvtártól. Van egy 94 éves nagymamám, aki könyvtárosként dolgozott, így sok történetet hallottam tőle. A férfi könyvtárosokról viszont nem élt bennem pozitív kép, azt gondoltam, ők nem elég menők. – nevet – Végül az álláshirdetést ismerve külső szemlélőként mégis meglátogattam a helyet. Leültem egy könyvvel az asztalhoz. Veiszer Alinda egy riportgyűjteményét nyitottam ki. A prezi.hu alapítójával való beszélgetésében olvastam, hogy nem pontosan ezt a célt szánták a vállalkozásuknak, de megtalálták benne a lehetőséget. Akkor rájöttem, hogy számomra talán a könyvtár lehet az a hely, ahol megvalósíthatom azt a fajta közösségszervezést, amit a korábbi munkahelyeimen nem volt lehetőségem. Rájöttem, hogy itt azontúl, hogy megtanulom, hogyan kell olvasó – és tájékoztató könyvtárosnak lenni, teret adnak bármilyen elképzelésemnek.

Milyen tanulságokat, tapasztalatokat szereztél az elmúlt élvek alatt?

Nem biztos, hogy ha van egy elképzelésed, azt tűzön-vízen át, mindenáron meg kell valósítani, hanem meg kell találni azt a helyet, ahol ezt megteheted, ahol teret adnak neki. Az idei év egy nagy sikere, hogy megvalósíthatom egy kedves barátom könyvkiadását. Nem tudom, ezt hol máshol sikerült volna elérnem. Azt sem tudtam elképzelni korábban, hogy könyvtárosként leszek egy irodalmi folyóirat főszerkesztője. Nem is gondoltam, hogy ezt ennyire szeretném. Érdemes úgy élni, hogy a bakancslistát nem előre írod meg, hanem utólag pipálod, hogy ez is a része lehetett volna.

Egy kicsit visszakanyarodnék a gyerekkorodra. Mikor jöttél rá, hogy tehetséges vagy?

Az első ilyen meghatározó élményem a zeneiskolai felvételimhez kötődik. A ritmus- és hallásgyakorlatok során egyre nehezebb feladatok következtek, de a visszajelzések alapján kisujjból kirázva sikerült teljesítenem ezeket. Ekkor hallottam a felvételiztetőktől, hogy tehetségesnek tartanak. A mai napig hegedülök különböző formációkban, de sosem tanultam meg harmadik fekvésben játszani, mert olyan szinten nem foglalkoztatott a dolog. Néptáncosként 10 évesen együtt táncolhattam a középiskolásokkal, de ezen a területen sem mélyítettem el jobban a tudásom. Középiskolában írtam egy fogalmazást, amire azt mondták, ez már humoreszk kategória, menjek el versenyre. Elmentem és ezt a kategóriát meg is nyertem. Mégis, a sok félbehagyott dolog többször elbizonytalanított. Egészen addig, amíg egy másik szemszögből nem kezdtem el nézni. Abból, ahogyan mások látnak engem. Lehet, hogy sok mindenben nem lettem profi, sem kiemelkedő, de az útért, amit elkezdtem végigjárni és ami közben a részemmé vált, azt érzem, már megérte. Ilyen helyzetekben szembesültem azzal, hogy amit szeretek, abban valószínűleg tehetséges is vagyok. 

Hogyan jött az életedbe a színészet?

Ó, az csak a csajok miatt jött! – nevet – Az osztálytársnőim jártak színjátszó órákra. Mondták, hogy tök jól állna nekem a színészet, menjek már el én is. Mivel nagyon tetszett az egyikőjük, fogtam magam és beléptem a topolyai színjátszó csoportba. Úgy szerepeltem, mintha tényleg az adott karakter lennék, természetesen játszottam. Ajánlották, hogy jelentkezzek az újvidéki színjátszó akadémiára, de végül nem tettem. Szeretem a színjátszást, de nem tudtam volna elképzelni, hogy „csak” színész legyek.

Milyen a kultúrafogyasztó Kocsis Tamás?

Mindig szeretek új dolgokat megtapasztalni, kipróbálni. Minden területnek meg lehet találni a szépségét. Százezernyi művészeti irányzat van. Ha ilyen területen dolgozol, akkor mindegyikbe bele kell szeretned egy kicsit. Vagy legalábbis megtalálni benne azt a részt, ami tetszik. A színházban szeretheted a klasszikus darabokat gyönyörű ó szövegekkel, lehetsz Csehov-rajongó, de attól még menj el egy kőszínházi előadásra is. Az én kultúrafogyasztásom is ilyen. Mindig valami új és mindig valami a régiből.

Ki a példaképed? 
Van egy példaképem, akire mindig is hasonlítani akartam nemcsak a frizura vagy a stílus tekintetében. Nekem ilyen egyértelműen Novák Péter.

Milyen a kapcsolatod a népművészettel?

Számomra mindig is természetes volt a néptánc tanulás és a népi hegedülés is. Vannak olyan népdalok, amiken sírni tudnék, olyan betaláló szövegük van. Egy nagyobb szerelmi csalódás után rátaláltam egy népdalra, ami tökéletesen elmondja azt, amit a legnagyszerűbb lírával, a legkomolyabb zeneszöveg sem tudna szebben megfogalmazni: „Ott állok a babám ablaka alatt” vagy „becsukódott a babám ablaka.” Már a megszólítás miatt is sokkal több ez, mintha azt mondanám, hogy „a csajom redőnye alatt bőgök”.

Mit jelent számodra a katarzis- és a flowélmény fogalma?

Zenekari fellépések előtt jellemző nálam a fizikai rosszullét és az 50%-ban teljesítés. Gyűlölöm. Végig. Aztán amikor a jön a taps, akkor jön a katarzis is. De csessze meg a katarzisélmény, ha előtte majdnem belehaltam. Utólag élvezek valamit, amit ott kellett volna megélnem a színpadon. Ez a bajom a flowélménnyel is, hogy általában utólag ér engem utol. Az írásban, mint önkifejezési formában viszont azt érzem, hogy megtalálhatom a katarzis-és a flowélményt is. De akkor viszont azt kell csinálni, ami én vagyok. És semmi mást. Nem másért, nem másnak, nem másét, hanem a saját kinyilatkoztatásomat. Akkor biztos, hogy előbb utóbb el fog jönni a katarzis- , és remélhetőleg a flowélmény is. 

““Érdemes úgy élni, hogy a bakancslistát nem előre írod meg” – Interjú Kocsis Tamással” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Nagyon tetszett! Sok mindent megtudtam Tamásról. Örülök, hogy megtalálta a helyét az óhazában és éppen a mi városunkban. Sok sikert kívánok!

    Válasz

Szólj hozzá!