A jó és a rossz

Éppen a filozófiához kötődő emlékeinkről beszélgettünk néhány barátnőmmel, amikor eszembe jutott egy etika beadandó dolgozat témája, amelyben a jó és a rossz közti fogalmat kellett megmagyaráznom.

Nos, én nem tartoztam azon tanulók közé, akik teherként élik meg a hasonló fogalmazások megírását, így emlékszem, milyen lelkesen vetettem bele magam a feladatba, hogy az akkori tudásomnak megfelelően fejtsem ki gondolataimat egy igencsak filozofikus témában. Íme a 11.A osztályos Dányi Eszter gondolatai a jó és a rosszról, 7 évvel ezelőttről, a hitelesség kedvéért a helyesírási, nyelvhelyességi hibák megtartásával együtt:

A jó és a rossz

Ellentétes jelentéstartalmú szavak összehasonlításakor általában különbséget tudunk tenni a két fogalom között. A jó és a rossz fogalmak esetében is így lehet ez, de előfordulhat, hogy nehezebb eldönteni, hogy az adott helyzetben mi tekinthető jónak és rossznak.

Úgy gondolom, hogy vannak egyértelműen beazonosítható jó és rossz dolgok, amikre biztosan nem mondanám az ellenkezőjét. Azonban nem egyformán gondolkodik a világ. Az én nézőpontom szerint sajnos, lehet, hogy valaki arról is pozitívan nyilatkozna, amiről én negatív véleménnyel vagyok. És előfordulhat, hogy ez engem bosszantana. A bosszankodás pedig nem tekinthető jónak. A bosszankodás véleményem szerint egy olyan dolog, ami annak a személynek a legrosszabb, akiben kialakul. Nagyon rossz érzés azt megtapasztalni, hogy amit jónak gondolok, azt nem mindenki látja annak. És talán még rosszabb, amikor valaki pozitívnak lát valamit, amit én negatívnak.

Sok minden meghatározhatja azt, hogy kiben hogyan alakulnak ki az adott dolgokról, cselekedetekről való vélemények. Meghatározó szerep jut a környezetnek. Nem mindegy, hogy ki milyen neveltetésben részesül, milyen környezetben nő fel. Ezek persze olyan tényezők, melyektől függetlenül később még formálódhat az ember, de mindenképpen hatással lehetnek az egyén további életére. Az is meghatározó lehet, hogy ki mennyire befolyásolható vagy épp ellenkezőleg, menyire makacs és akaratosan tart ki a véleménye mellett. Az érzelmi intelligenciát is ide sorolnám. Erről kevesebb szó esik, sokan nem biztos, hogy értik mit is jelent, csak az intelligencia szintekről beszélnek. Pedig az érzelmi intelligencia nagyon fontos, az emberi jellemet is meghatározza. Lehet egy embernek nagy tudása, de ha a tudását arra használja, hogy mások tudatlanságát vagy kisebb tudását hangsúlyozza, úgy, hogy közben nem veszi észre, hogy megbánthat valakit, az nem pozitív, hanem inkább negatív hatással bír, ha nem is saját magára, de embertársaira igen. Ahhoz, hogy valaki képes legyen felismerni, hogy meddig tart a jó, képes legyen észrevenni, hogy amivel őt nem lehet megbántani, az többeket megbánthat, már az érzelmi intelligenciára van szükség.

Törekedni kell a jóra. Kerülni kell a rosszat. Keresni kell a jót, törölni kell a rosszat. Ha egy szót helytelenül írok le, és később észreveszem a hibát, kijavítom. Ha ceruzával írtam, könnyen kiradírozhatom, és úgy tűnhet mintha ott sem lett volna. Ha tollal írtam, hiába satírozom, látszódik, hogy korábban már tévedtem. Az emberi jellem hibáit is az előbbi példával állítanám párhuzamba. Vannak kisebb ballépések, amiket könnyen helyre lehet hozni, de vannak olyan hibák, amiknek maradandó következményei lehetnek.

Az említett fogalmak előfordulhatnak úgy is, hogy egyszerre mindkettő érvényesül. Ha például valaki mások hibájából tanul, annak saját magára nézve pozitív következménye van, mert remek dolog az, ha képes jól dönteni, jót tenni. Annak viszont, aki hibázott, vagy bajba került, sajnos egy negatív emlékként maradhat meg döntése következménye.        

Arisztotelész Poétikájában megfogalmazódik a félelem és a szánalom szó, mint a tragédia nézőkre gyakorolt hatása. Azzal, hogy a néző átéli a darabot, félelem alakulhat ki benne. Arra gondol, hogy vele ne történjen soha hasonló. A félelem negatív szó, jelen esetben mégsem gyakorol rossz hatást a nézőre.  Akár arra is taníthat, hogy sokkal jobban kell értékelni az életet.                                    

A jó és a rossz között már gyermekkorban tanítanak különbséget tenni. A mesékben a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig büntetését, ezzel is motiválva a jóra, elriasztva a rossz cselekedetektől. Ettől függetlenül lehetnek olyan esetek, amikor valaki igyekszik mindig helyesen dönteni, jót tenni, de mégsem sikerül a legjobb döntést választania, esetleg két rossz küzül kénytelen választani. Katona József Bánk bán c. drámájában az utóbbira van példa. A címszereplő, Bánk bánnak egyszerre két helyen kellene lennie ahhoz, hogy ne történjen semmi rossz. Egyszerre szeretne szolgálni a hazájáért és felesége mellett maradni. Mivel ez nem érhető el, az egyik rosszat sajnos nem tudja elkerülni. 

Olyan is előfordulhat, amikor valakit szintén a jó szándék vezérel, de a meggondolatlanság és egy rosszul meghozott döntés tragédiához vezet. Puskin legismertebb művéből, az Anyeginből utalnék az előbbi szituációra. Anyegin úgy próbálja meg elérni, hogy Lenszkij észrevegye, Olga nem való hozzá, hogy féltékennyé teszi jó barátját.           

Lenszkij, bár Anyegin nem riválisa, mégis párbajra hívja őt, és nem lehet meggyőzni döntése visszavonásáról. Ez okozza a tragédiát. Pedig minden abból indult ki, hogy Anyegin jót szeretett volna barátjának. Arra bíztatta Lenszkijt, hogy szeresse Tatjánát, azt a nőt, akit ő is megszeretett, mert sokkal jobban illik Lenszkijhez, mint Olga. A saját elképzelése szerinti jóval próbálta megváltoztatni,  befolyásolni mások döntését.

Végül Victor Hugo Nyomorultak című regényére utalnék, véleményem szerint a főszereplő, Jean Valjean élete az, ami remek példa arra, hogy követhet el az ember hibákat, de bármikor képes megváltozni, ha mindennél fontosabbnak tartja, hogy jobb emberré váljon. Jean Valjean sok próbán ment keresztül amíg elérte a célját, de a legnehezebb talán elkezdeni, így amikor eldöntötte, hogy ezentúl igyekezni fog jót tenni, és másokért is élni, képes lett felépíteni egy olyan életet, amire visszatekintve rájött, hogy a jó tettek, a jó dolgok boldoggá tehetik az embert.

A jó és a rossz fogalmak tehát olyan fogalmak, melyekről hosszan, sok témát érintve lehetne írni. Összegezve a rövidebben leírtakat, úgy gondolom, hogy annak ellenére is nehéz lenne definiálni azt, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy vannak dolgok, melyekről biztosan az a véleménye mindenkinek, hogy jók vagy épp rosszak, és valamennyire kódolva van az emberekben, hogy tudják, hogy mikor tesznek jót és mikor rosszat. Bár adott esetekben ezt eldönteni már sokkal nehezebb lehet.

Szólj hozzá!