Egy igazi klasszikus: Csárdáskirálynő az Operettszínházban

Kálmán Imre (most már jelenthetem, hogy) méltán híres nagyoperettjét, a Csárdáskirálynőt néztem meg 2022. szeptember 30-án az Operettszínházban.

Őszintén szólva nem érkeztem nagy reményekkel az előadásra, mert ezt a műfajt zeneileg nem kifejezetten kedvelem és sejtettem, hogy ez nem fog hirtelen megváltozni. Nos, valóban nem történt változás. A dalok hangulatát viszont szerethetőnek tartom, hát még, ha a bájos és megnevettető történetekre gondolok, amiket egy operett előadáson ismerhet meg a néző… Utóbbi szempontból elégedett voltam a darabbal, különösen a 2. felvonással.  Rég nevettem ennyit színházban. Ahhoz, hogy a humor működjön, olyan művészek is kellenek, akik ezt profi módon és hitelesen tudják prezentálni a nézőtéren ülőknek. Ez tökéletesen teljesült is.

Primadonnaként Fischl Mónika tündökölhetett, bonvivánként Homonnay Zsolt nyűgözte le a közönséget, szubrettként Széles Flóra bizonyíthatott, táncoskomikusként pedig Dénes Viktor arathatott óriási sikert a színpadon. Mindenki remekül szerepelt, de Dénes Viktort külön kiemelném. Nem eljátszotta, hogy ő Kaucsiánó Bóni gróf, hanem „ő volt” Kaucsiánó Bóni gróf. Minden rezdülése, minden kiejtett hangja arról tanúskodott, hogy benne él a darabban. A hálás szerepkörből azt hiszem mindent ki tudott hozni, ami szükséges volt ahhoz, hogy a közönség nagy kedvencévé váljon.

Amit még mindenképpen megemlítenék, az a nézők történetbe való még erősebb bevonása helyzetkomikummal, vicces utalásokkal, színpadon túlnyúló interakciókkal. Ezek nagyon sokat adtak hozzá az élményhez.

A Csárdáskirálynő könnyed szórakozást ígérő darab, sok nevetéssel, tapssal, jó hangulattal és kiszámítható, de romantikus fordulatokban gazdag cselekménnyel. Aki látta és szerette A nagymama c. vígjátékot, az ezt az operettet is élvezni fogja.

Szólj hozzá!